A félénkség sok kisgyerek életét megnehezítheti. Vajon mi lehet az oka annak, ha egy gyermek félénk és nehezen barátkozik másokkal? Hogyan segíthetjük őt abban, hogy leküzdje a szorongásait?
A gyermekkori félénkség okai
A félénkség jelentkezhet valamilyen hirtelen változás vagy negatív élmény átélése kapcsán, de lehet hosszan tartó, tartós állapot is. Ebben az esetben a gyermek félénk viselkedése nehezebben köthető valamilyen konkrét kiváltó okhoz.
Az előbbi esetben felfigyelhetünk arra, hogy a gyermekünk viselkedése bizonyos körülmények közt megváltozik. Például előfordulhat, hogy otthon vidám és felszabadult, de az iskolában legtöbbször visszahúzódó és bátortalan. Ilyenkor felmerülhet bennünk a gyanú, hogy abban a közegben érte esetleg olyan hatás, amellyel nem sikerült megküzdenie.
Ha gyermekünk kiskora óta visszahúzódó, azt gondolhatjuk, talán veleszületett tulajdonság okozza a félénkségét. Ebben lehet némi igazság, mivel az érzékeny gyermekek általában bátortalanabbak vagy zárkózottabbak a társaiknál. Nekik időre van szükségük ahhoz, hogy feloldódjanak és alkalmazkodjanak az új körülményekhez.
Hogyan befolyásolja a viselkedést a környezet?
A félénk viselkedés állandósulásában szerepet játszhat a gyermek közvetlen környezete is. Ha a szülők zárkózott, visszahúzódó emberek, akik nehezen kötnek kapcsolatot másokkal, akaratlanul is ezt a viselkedési mintát közvetítik a gyermekük irányába is.
Hasonlóképp nem tesz jót egy gyermek kezdeményező készségének, ha a szülők kevés megerősítést közvetítenek felé. Ha egy gyermeket odahaza lebecsülnek, az önbizalma nem tud kellőképpen megerősödni. Az ilyen gyermek védtelennek érzi magát a közösségben, és a támadásokra érzékenyebben reagál társainál.
A túlzott udvariasságra és szófogadásra nevelt gyermek viselkedése bátortalanabb, mint azoké, akik nincsenek folyton szigorú szabályok és korlátok közé szorítva. Sokszor maguk a szülők állandósítják gyermekük félénk viselkedését azzal, hogy számukra ez az állapot esetleg kényelmes. A félénk gyermek “nem sok vizet zavar” és “eljátszik magában”, míg más gyermekek esetleg hangosabbak vagy kevésbé szabálykövetők.
Hogyan küzdhető le a gyermekkori félénkség?
- Segítsünk a gyermekünknek, hogy kipróbálja, mire képes. Ne törjük le a kezdeményező készségét, hanem inkább bíztassuk őt arra, hogy új dolgokban kezdjen.
- Ne próbáljuk megoldani a kihívást jelentő helyzeteket a gyermekünk helyett. Inkább adjunk tanácsot számára és vertezzük fel őt ezekre a szituációkra.
- Ne éreztessük a gyermekünkkel azt, hogy mi magunk is aggódunk, vagy nem bízunk abban, hogy sikerül megbirkóznia a nehéz helyzetekkel.
- Ismerjük meg a gyermekünk barátait, és figyeljük meg, hogyan viselkedik a gyermekünk a társaságukban. Hívjuk meg a leendő barátai magunkhoz, ezzel is segíthetjük a gyermekek kapcsolatteremtését.
- Ha gyermekünk viselkedése megváltozik, próbáljuk meg kideríteni, hogy mi lehet a szokatlan félénkség oka.
- Beszélgessünk vele minél többet, és tudjuk meg, hogy van-e olyan nehézség az életében, amellyel nem tud megküzdeni.
- Érdeklődjünk az osztálytársai felől, tudjuk meg, hogy vannak-e barátai.
- Győződjünk meg arról, hogy nem bántják vagy zaklatják az iskolában.
- Vegyük fel a kapcsolatot a gyermek tanítóival és kérdezzünk rá, milyen okokra gyanakodhatnak a pedagógusok.
Kálmán Judit, pszichológus – Gyermekpszichológiai tanácsadás
Telefonszám: +36 70 254 5482
E-mail cím: info@gazdagretipszichologus.hu
